A halott barát emlékezete

A halál értelmezése Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című művében

Absztrakt

A kis hercegből kiindulva a halál fenomenológiai elemzésére vállalkozom. A halál csak egy olyan narratív összefüggésen belül tárul fel számunkra, amelynek gyújtópontjában egy szeretetviszony áll, jelen esetben a barátság. Az emberi élet végessége úgy jelenik meg mint az olyan értelmes élet háttere, amelyben a másikkal való találkozás és barátság, s az odaadó szeretet egyáltalán lehetséges. Másodszor azt vizsgálom meg mint jelent a halál mint esemény. A kis hercegben az elbeszélő szerint az emberi lét két alapvető tulajdonsága a magányosság és a gyökértelenség. A halál mint esemény radikálisan más értelemmel rendelkezik a gyökértelen s otthontalan, magányos ’fölnőttek’, és azok számára, akik – felismerve annak belső irányultságát – tartalmas életet élnek. Míg az előbbiek számára a halál már az életben is ható és ellenállhatatlan megsemmisítő erő, addig utóbbiak számára a halál nem válik el az élettől, s annak mint értelmes egésznek konstitutív része. Harmadszor, a halál az élet olyan rejtélyeként nyilvánul meg, melyet csak visszatekintve, vagyis csak az emlékezet révén tárhatunk fel. Az eltávozott barát emlékezete azért is felkavaró, végtelen gazdagsága ugyanakkor reményteljes, ha szem előtt tartjuk, hogy az emlékezet végső funkciója a megtérés, tehát az, hogy az emlékek újonnan felkínálkozó értelme az egész élet radikális átértékelésére ösztönözzön. A valódi barátság vigaszt nyújtó különlegessége, hogy a halott barát akár intenzívebben, tisztábban lehet jelen az életünkben, ha késznek mutatkozunk arra, hogy kövessük odaadó szeretetének emlékében feltáruló egzisztenciális igazságot.